Egy hős, egy mártír, egy példakép
Ki volt gróf Esterházy János?
Egy olyan példakép, egy olyan hős, akit érdemes követni, akinek példáját érdemes továbbadni a következő generációknak, gyerekeinknek, unokáinknak, hogy ők is tartsanak ki magyarságuk és keresztény hitük mellett. Esterházy János a II. világháború nehéz, megpróbáltatásokkal teli éveiben is kiállt a felvidéki magyarságért. Tevékenysége nagyban hozzájárult a felvidéki magyarság fennmaradásához. Az akkori bonyolult, viharokkal teli politikai helyzetben elmenekülhetett volna ugyan, de nem tette, hogy őt idézzem:
„…itt maradok köztetek és veletek fogom átélni a rossz napokat is …mert, ha másokat maradásra bírok, én sem mehetek el innét”.
Tehát maradt a háború alatti Szlovákiában és kiállt értünk. Később szörnyű kínok közepette az oroszországi, szibériai munkatáborokat is megjárva, végül 1957-ben nem egészen 56 évesen a mírovi várbörtön egyik fogdájában súlyos betegen, sorsával megbékélve érte utol a halál.
A csehországi magyarok mírovi megemlékezéseinek története 1998-ban kezdődött, és azóta rendszeressé vált. A csehországi magyarok tisztelik Esterházy Jánost és őrzik emlékét. Egy ember halála ténylegesen akkor következik be, ha kiveszik emlékezetünkből. Esterházy azonban tovább él bennünk, velünk van és velünk is lesz mindaddig, amíg emlékezünk rá. Így tettünk 2018. június 2-án már huszonegyedik alkalommal is.
Az idei megemlékezés, hasonlóan az utóbbi évekhez, az olmützi Szent Vencel-katedrálisban megtartott szentmisével kezdődött, amit Bozay Krisztián atya celebrált. A prédikáció egyik fő tanulsága azt volt, hogy merjünk kiállni azért, amiben hiszünk, ahogy azt Esterházy is tette, amikor kiállt a magyar ügy mellett. Az utókorra maradó történelmi feljegyzésekben nem azokra fognak emlékezni, akiket halálra ítélnek, hanem azokra, akik életüket áldozzák egy igaz eszméért.
A szentmisét követően elzarándokoltunk Mírovba, ahol is leróttuk tiszteletünket a várbörtön szomszédságában, a település szélén lévő rabtemetőben álló emlékműnél. Megjelent és koszorúzott Boros Miklós, Magyarország prágai nagykövete és Buczkó István tanácsos, Krakkóból pedig eljöttek Esterházy János húgának, Mariskának a családtagjai is. Szlovákiából a Magyar Közösség Pártja koszorúját az Esterházy Akadémia növendékei helyezték el a jelképes síremléknél. A szlovákiai magyar cserkészek szövetségét Csémi Szilárd, a csehországi Esterházy János Társulatot Kocsis László elnök és Szabó Ede képviselte a megemlékezésen. Ők is koszorúztak. Mírov község polgármestere külföldi tartózkodása miatt ezúttal levélben köszöntötte a zarándokokat, a község koszorúját Miroslav Bezděk önkormányzati képviselő helyezte el.
A megemlékezés szervezői, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége ostravai es olmützi helyi egyesületeinek nevében Nagy Sándor és Tolasz Cecília koszorúzott.
A magyar, cseh és lengyel zászlók tövében az elmondott beszédekben megelevenedett Esterházy János személyisége. A megemlékezés minden évben összehozza Mírovban a különböző országokból érkezőket, magyarokat, cseheket, lengyeleket. Az megemlékezés végén a résztvevők közösen elénekelték a magyarok világhimnuszát.
Tudósításom végén egy Esterházy idézettel szeretnék fejet hajtani a szlovákiai magyarság egykori politikai vezetője előtt:
„Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait, és amelynek mindig szem előtt lebeg azok példát adó munkássága.”
Tartsuk továbbra is életben Esterházy szellemét, zarándokoljuk el jelképes sírjához újra és újra! Jövőre ismét találkozzunk Mírovban!
Jenei János
