Családias hangulat és jókedv jellemezte az idei Összhangot, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége prágai helyi szervezetének évek óta sikeres tavaszi rendezvényét. Tulajdonképpen csehországi magyar Ki mit tud? is lehetne a neve a rendezvénynek, amelynek ezúttal is a Prágai Magyar Intézet biztosított kellemes és jó helyszínt. Az idősebbek többnyire nyilván tudják, mi is volt a Ki mit tud?, de a fiatalabbaknak talán érdemes elmondani, felidézni:
A Ki mit tud a budapesti Magyar Televízió tehetségkutató műsora volt, amely 1962 és 1996 között összesen tíz adássorozatot ért meg – olvashatjuk a Wikipédiában. A résztvevők különböző kategóriákban versengtek egymással, mint például ének, zene, vers, próza, tánc, később animáció, videoklip, humor, paródia, extrém, egyéb. A tehetségkutatóban olyan közismert, ma már Kossuth-díjas művészek tűntek fel, mint Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Kern András, Sztevanovity Zorán és Gálvölgyi János, valamint a műsorban olyan népszerű együttesek szerezték meg első széles közönség előtti sikereiket, mint a Metro, a Hungária, a Neoton együttesek.
A Ki mit tud? műsor színpadán például volt egy vasúti személykocsikat megformáló díszlet, és aki továbbjutott, az beült a „vonatba” és kinézett az ablakán. Ha ugyanabban a kategóriában a zsűri jobbnak ítélt egy újabb versenyzőt, akkor ők helyet cseréltek, és a korábbi első „kiesett a vonatból”.
Nos ennyit a magyarországi Ki mit tud?-ról. Ami pedig a csehországi Ki mit tud?-ot azaz Összhangot illeti, tudni kell, hogy itt szó sincs versenyről, hanem egyszerűen csak arról, hogy mindenki saját akaratából színpadra lépve közönség előtt mutathassa meg, mi is lakozik benn. A műsor változatos volt: szavalat, felolvasás, népzene, komolyzene, népitánc, színház, sőt rövid ismeretterjesztő előadás is. Személyesen kissé hiányoltam a humort, de erre az idén úgy látszik senki sem vállalkozott. Itt teszem fel – isten tudja hányadszor – azt a kérdést is: a Prágában tanuló több száz felvidéki magyar egyetemista és főiskolai hallgató vajon tud-e a rendezvényről? Valóban nincs köztük egyetlen egy sem, aki szeretné bemutatni, hogy ő mit tud? A csehországi magyar jövő szempontjából nagyon hasznos lenne, ha sikerülne őket is valamiképpen megszólítani.
Tudni kell azt is, hogy prágai alapszervezet hátteret és helyszínt biztosít ugyan a műsornak, de annak tartalmát nem ő szervezi. A műsor minden évben olyan, amilyennek a konkrét résztvevők teszik. Mert a jelentkezés és a fellépés témájának a megválasztása teljesen önkéntes, és a fellépni szándékozó szabad akaratán alapul.
A szereplők kora a zsenge gyermekpalántáktól a nyugdíjas nagymamákig és nagyapákig terjedt. A lámpaláz, az olykor megnyilvánuló tapasztalatlanság, a mikrofon időnkénti tüntető némasága és más hasonló apróságok senkit sem hoztak ki a sodrából, hiszen a legfőbb cél a magyar közösségi együttlét, a közös élmények és a jókedv mindenkit mindenért kárpótolt.
Már a magyar Kulturális Intézet színpadán elhangzott, de nekem is az a véleményem, hogy egy ilyen érdekes és szórakoztató műsor jóval több „nézőt” is elbírt volna. Sőt! Megérdemelt volna! Biztos, hogy nem távoztak volna csalódottan. A nézőteret ezúttal is leginkább a szereplők, azok kísérői, hozzátartozói töltötték be. Nálunk, rendezvényeinken ez sajnos nem újdonság. Pedig ne feledjük: minden rendezvényünknek addig van létjogosultsága, amíg van rá igény, van iránta érdeklődés. Az Összhangra eddig szerencsére van igény, legalábbis ami a fellépőket, szerepelni vágyókat illeti, és s nagyon jó lenne, ha ez a jövőben sem változna.
(Kokes)
