Egy fiatalember visszaemlékezései Tatiana Poljakova 90. születésnapja alkalmából.
Szeretet, összetartás, fiatalság. Ezen szavak futnak végig bennem amint a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségét említem, amelynek 2019 november-9-én Tatiana Poljakova írónő volt szimbóluma. Nélküle nem beszélhetnénk CSMMSZ-Ostravai Helyi egyesületéről napjainkban.
Különös, megfoghatatlan érzés lesz úrrá az emberen, amikor fiatal magyarként külföldön találja magát. A más nemzetiségű etnikumokkal való együtt élés, munka, életkörülmények, az anyanyelvtől teljes vagy részleges elszakadás természetszerűen kompromisszumokra és alkalmazkodásra oktrojálja az egyént, de a gyökereket semmi nem másíthatja meg vagy homályosíthatja el. Aki magyar közösségben nőtt fel, teljes vagy részben magyar felmenői voltak, foglalkozott a magyar történelemmel – melynek viszontagságai, ambivalens eseményei, hőstettei egyedülállóvá teszik azt – érzi, hogy más.
Ezek mind magától értetődőnek tűnhetnek első hallásra, pedig nem az. Meglepődve tapasztalom, hogy sok más nemzetiségű embernél mennyire nincs meg ez a mélyen lappangó megmagyarázhatatlan érzés. E gondolatoktól vezérelve kezdtem el más magyarok iránt kutatni, amikor teljesen véletlenül találkoztam Jenei Jánossal a CSMMSZ Ostravai Helyi egyesületének alelnökével, akitől értesültem arról, hogy több magyar él Ostrava és a Morvai régió területén, mint gondolnám.
A közös programok, események, megemlékezések leírhatatlan összekovácsoló erővel rendelkeznek és a tudat, hogy számíthatunk egymásra szintúgy egyedül álló. Beszélgetéseink során megint otthon éreztem magam és újabb feltöltődést adott a külföldi lét során.
Az érzés, hogy használhatjuk anyanyelvünket többet ér a világ minden vagyonánál. Enélkül meghal az ember lelkének egy része.
Később megtudtam, hogy keddenként tart összejövetelt az Ostravai Magyarok idősebb generációja, ahova először 2019. június 4-én mentem el, hogy megemlékezést tartsunk a Trianoni békediktátum, a nemzeti gyász és összetartozás napján. Emellett érdekelt hogyan élik meg magyarságukat mind azok a generációk, akik önkényes hatalmi érdekeknek alárendelve akaratukon kívül kellett a megcsonkított anyaország határain túl élniük.
Minden egyes összejövetel, megemlékezés újabb és újabb tapasztalattal gazdagított. Ekkor lett valósággá mind az, amiről a fiatal generációk csak könyvekből tanulnak odahaza.
2019. november 9-én több mint egy elismert és megbecsült személy 90. születésnapja alkalmából gyűltünk össze. Ezen a napon a közösség létének egyik alap pillérét, mérföldkövét ünnepeltük és tanúsítottuk tiszteletünket, akinek irigylésre méltó életöröme, dinamikussága, szellemi frissessége példaként szolgálhat mindannyiunk számára.
Bevallom, nem ismerem túl régről Tatiana Poljakova írónőt. Így az esemény atmoszférájából leszűrt mozaikokból és ebből fakadó belső intuíciómra tudok hagyatkozni.
A klubba való belépésemkor mosolyok tömkelege és az ünnepi alkalomra készített ételek illatának özöne fogadott. Minden alkalommal megdöbbenve csodálom milyen kortalan frissességgel és jó kedvvel beszélgetnek, nevetnek önfeledten a tagok. Néhány métert sem tettem mikor rögtön a legváltozatosabb beszélgetések kereszttüzében találtam magam. Nagyszerű érzés mikor fiatal huszonkét évesként tapasztalt, sokat megélt emberek társaságában lehetek és értékes élettanulságokat, morális értékeket, különböző szemlélet módokat tehet magamévá.
Sok mindenről esett szó, amelyekre mai napig elgondolkodva emlékezem vissza a legelképesztőbb személyes történelmi anekdotáktól az idei termésen át a megélt szerelmi életekig.
Fiatalként néha éretlenek vagyunk végighallgatni azokat a történeteket, amin az előző generációk átmentek és melyek jelenkorunk problémáitól távolinak tűnnek. Pedig ha odafigyelünk, rájövünk, hogy sokszor ugyanazok a kérdések foglalkoztatták őket is. Mai rohanó, zavaros világunkban elgondolkodtató, hogy lehettek boldogok és nyugodtak az emberek, mikor az életszínvonal nem volt magasabb, mint ma, nem költöztek egyik helyről a másikra karrier és előmeneteli lehetőségek miatt (ezzel is jótékony hatást gyakorolva a közösség egybentartására), mikor nem létezett mobil függőség és „ezer követő barát” helyett volt öt akire számíthattál, és nem volt kettőnél több vaj vagy tojás választék.
Bármennyire is különös, akkor Tatiana jóságos, szeretetet sugárzó személyisége és a társaság jókedve egyé vált, melynek forrása azok a mára életidegennek tűnő értékek lehetnek melyek, Szókratész szerint örök érvényűek, önmagukban léteznek és ezeket megismerve lesz az ember kizárólagosan boldog. Talán a jelenlévők – ha nincsenek is tudatában -, de közelebb állnak a lelki kiegyensúlyozottsághoz, mint ma a legtöbben.
A jó hangulatot és felejthetetlen eszmefuttatásokat az esemény gasztronómiai remekművei tették tökéletessé. Így nem tudom megállni, hogy ne említsem meg Bors-Fiszli Edit (Editke) nevét kinek reggeltől estig tartó fáradhatatlan munkája nélkül – állítani merem – nem jöhetett volna létre ez az összejövetel. Így mindenki nevében köszönöm neki!
Az esemény másik ékköve Dr. H. Tóth István, Tatiana Poljakovához intézett megindító szavai voltak, melyek nem győzték hangsúlyozni a szeretet, összetartás, önzetlenség fontosságát, amiket ha elfogadunk és személyünké teszünk talán egy nap olyan büszkén és elismerve állhatunk a közösség előtt, ahogy Tatiana állt aznap előttünk.
Tatiana személye megerősített, hogy igenis minden embernek érdemesnek kell lennie az életre, melyet egyedül, mások és a közjó szolgálatával érhetünk el, ahogy ő is tette munkásságával.
A beszéd hatása még jó darabig éreztette hatását. Mellettem ülve, tanakodva kérdezte valaki, hogy tud az ember ilyen szofisztikáltan magával ragadóan beszélni. Ezután kezébe vette a beszédet tartalmazó lapot és melankolikus állapotban megemlítette, „Aggódik, hogy egyszer vége lesz mind ennek, mert megöregedett a csapat.” mondta.
De ez nem igaz! Sosincs vége! Mindaddig, míg őrizzük és tovább adjuk azokat az értékeket, melyeket Tatiana Poljakova személye testesít meg, őrizzük nemzeti kultúránkat, ápoljuk nyelvünket és a magyarság közjó érdekét szolgáljuk, addig lesznek olyan kimagasló személyek, kikből erőt merítve méltán lehetek büszke, hogy magyar vagyok.
Boldog születésnapot Tatiana Poljakova!
Brünn Máté