Színes ünnepi találkozóval emlékeztek meg a február 20-án Prágában a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége (CSMMSZ) megalakulásának 25. évfordulójáról.
Rákóczi Anna, a CSMMSZ országos elnökének üdvözlő szavai után Cséfalvay Ildikó és Szaló Béla a Hogyan jött létre a CSMMSZ? műsorukkal felidézték a szervezet születésének előzményeit és körülményeit.
Csémy Tamás, a szövetség első elnöke, ünnepi beszédében felidézte az alakulás körülményeit és az akkori célkitűzéseket. Megállapította, hogy a szervezet az elmúlt negyedszázad alatt számos sikert ért el és jelentősen hozzájárult a csehországi magyarok önazonosságának, anyanyelvének és kultúrájának megtartásához, ápolásához. A legfontosabb az, hogy megmaradtunk és 25 év után is dolgozunk. Ezt kell tennünk a jövőben is – hangsúlyozta Csémy.
Magyarország támogatja a csehországi magyarokat és a CSMMSZ tevékenységét nagyon fontosnak tartja – fejtette ki Pető Tibor, prágai magyar nagykövet. Beszédében rámutatott, hogy Magyarország és a határon túli magyarok az elmúlt negyedszázad alatt nagy utat tettek meg, és a határon túli magyarok ügyének kezelésében pozitív változások történtek. Méltatta a szövetség tevékenységét és leszögezte: a CSMMSZ ma a magyar és a cseh államnak is elismert partnere. Szerinte a CSMMSZ tevékenysége egyértelműen ezt jelzi, hogy a csehországi magyarok a megmaradás mellett döntöttek. A CSMMSZ-nek van jövője – hangsúlyozta Pető Tibor, és további sok sikert kívánt a szervezetnek.
A szlovákiai CSEMADOK üdvözletét Görföl Jenő a szervezet központi titkára, valamint Jégh Izabella, a CSEMADOK pozsonyi városi választmányának elnöke tolmácsolta. Jégh Izabella, aki a CSMMSZ tiszteletbeli tagja, mert ott bábáskodott a szervezet megszületése körül, Rákóczi Annának átadta a pozsonyi CSEMADOK emléklapját is.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes levélben üdvözölte a CSMMSZ-t, míg a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának jókívánságait Erdőháti Melinda tolmácsolta.
Az ünnepségen több csehországi magyar szervezet vezetői – Kocsis László (Együttélés), Dědinová Mária (CSMOT), Václav Krisztina (AED) – is köszöntötték a jubiláló magyar szövetséget.
H. Tóth István, a prágai Károly Egyetem korábbi magyarországi vendégtanára, aki a szövetségben is aktív, a fiatalokkal való törődés fontosságára irányította a figyelmet. Kocsis Dániel, aki tavaly magyarországi ösztöndíjasként dolgozott a szövetségben, az ünnepi alkalomra készült zászlókkal lepte meg az alapszervezeteket.
A prágai Balassi Intézetben lezajlott rendezvény színvonalát a kulturális műsor is emelte. A pilseni Weszely Éva Ady Endre verseiből szavalt, az ostravai Csalogányok népdalaikkal szórakoztatták a résztvevőket, míg a brünni Vojtek János zongorajátéka ismét elnyerte minden jelenlévő elismerését.
Kendy Éva és Farkas Péter, a Duna Televízió szlovákiai munkatársai, pedig bemutatták a csehországi magyarokról készült korábbi riportjaik egy részét.
A jubileum alkalmából a CSMMSZ Visszaemlékező címen egy emlékkönyvet is kiadott, amely bemutatja a szervezet sokrétű tevékenységét, tartalmazza az egykori országos elnökök visszaemlékezéseit, valamint politikusok és szakértők írásait a csehországi magyarokról, illetve a nemzeti kisebbségek témájáról. A kötetet Gál Jenő szerkesztette és az ünnepi ülés keretében mutatták be.
Az évfordulós megemlékezésen megjelent Kiss Szemán Róbert, a Balassi Intézet igazgatója, valamint Reményi Krisztína, az intézmény egykori vezetője is. Jelen volt még Milan Pospíšil a kormány kisebbségi hivatalának titkára, Blanka Bartíková a kulturális és Václav Appl az oktatásügyi tárca képviselője.
A jubileumi eseményeket szombaton a hagyományos, immár 24. Prágai Magyar Bál zárta, amely a kezdeti helyi rendezvényből mára országos rendezvénnyé nőtte ki magát. A idei bálba, amelynek társrendezője az Ady Endre Diákkör volt, az ország minden szögletéből érkeztek magyarok.

Csémy Tamás ünnepi beszéde

Tisztelt Nagykövet Úr!
Elnök Asszony!
Vendégeink, Tagtársaim!
Hölgyeim és Uraim!

Örömmel teszek eleget a felkérésnek, hogy a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének megalakulása 25. évfordulója alkalmából elmondjam az ünnepi beszédet.

Engedjék meg, hogy először röviden felidézzem a negyedszázad előtt történteket.
1989 novembere előtt, tehát a Csehszlovák Szocialista Köztársaság idején, a cseh országrészben hivatalosan semmilyen magyar jellegű egyesület sem volt engedélyezve. A magyarság ráadásul a tízmillió lakosú területen abszolút szórványban élt. Csupán a Szlovákiából érkezett egyetemisták alakítottak maguknak a hatalom részéről félig-meddig eltűrt diákköröket, Prágában az Ady Endre Diákkört és Brünnben a Kazinczy Ferenc Diákklubot. E diákkörök nyitottak voltak az életvitelszerűen itt élő magyarok felé és képesek voltak olyan közösségi életet teremteni, amely befogadta őket is. Ennek köszönhetően kialakult egy viszonylag széles körű társaság, amellyel később meg lehetett kezdeni az önszerveződést.
A cselekvés ideje számunkra 1989 novembere után jött el, miután a szocialista parancsuralmi rendszer Csehszlovákiában is kezdett összeomolni. Elemi erővel tört fel bennünk a szabadság iránti vágy! S ebbe természetesen beletartozott az az igény, hogy nyíltan megvallhassuk, és közösségként is megélhessük magyarságunkat. Mi, prágai magyarok kis csoportja, elkezdtünk összejárni és tervezgetni a jövőt. Némelyek közülünk már régóta Prágában éltek, például jómagam akkor már 25 éve prágai lakosnak mondhattam magamat.
Találkozásainkat a következő, 1990. évben is szorgalmasan folytattuk, akkor már néhány tucatnyian voltunk. Egy ilyen év eleji tanácskozáson megegyeztünk abban, hogy célszerű lenne egy önálló magyar nemzetiségi szervezetet létrehozni. Megalakítottunk egy ideiglenes előkészítő bizottságot, melynek az volt a feladata, hogy készítse elő a szervezet alapszabályát, programnyilatkozatát és az alakuló közgyűlést. Engedjék meg, hogy a csoportban tevékenykedők neveit most Önök előtt is felolvassam: Becske Katalin, Cséfalvay Ildikó, Gál Jenő, Kamasz Anna, Rákos Péter, Szabó Árpád, Szaló Béla és Csémy Tamás, Gyönyör József. Mélyreható megbeszélések után egy független, önálló, a magyar nyelvet és kulturális értékeket ápoló és terjesztő szervezet megalapítása mellett döntöttünk. Felfogásunk nagyon hasonlított a CSEMADOK-éhoz, úgy gondolom, hogy nem is véletlenül.
Az első, alakuló közgyűlést csaknem pontosan 25 évvel ezelőtt, 1990. február 24-én, szombat délután, az Ady Endre Diákkör hagyományos találkozóhelyén, a Riegrovy sady vendéglőben tartottuk meg.
A közgyűlés ünnepi hangulatban folyt, s a résztvevők számára nagy közösségi sikerélményt jelentett. Két levezető elnöke volt a rendezvénynek: Gál Jenő és én. Ott volt az elnökségi asztalnál Rákos Péter is. Közgyűlésünk mintegy másfél-két óráig tartott és a tervbe vett napirendi pontok szerint ment végbe. Kellemes meglepetés volt számunkra, hogy a jelenlévők közül csaknem hatvanan jelezték csatlakozási szándékukat. Nagy örömünkre szolgált az is, hogy akik ott megjelentek, pozitívan fogadták elképzeléseinket, sokan fel is szólaltak, elmondták, örülnek a szervezet megalakulásának. Kinyilvánították azt is, hogy mennyire hiányolták egy magyar szervezet létezését Csehországban. Talán nem is olyan meglepő, hogy sokan, akik ott voltak az alakuló ülésen, ma is tevékeny részesei Szövetségünk életének, és itt vannak a mai ünnepi találkozón is.
Szervezetünk megalakulása természetesen csak az első, de elengedhetetlenül szükséges esemény volt életünkben. Az utána következő időszak tele volt lelkes és lendületes szervezkedéssel, melyet az akkori közhangulat is segített. Fokozatosan, lépésről-lépésre építkeztünk: a sajtó és a televízió segítségével megszólítottuk az országban élő magyarokat és körlevelek formájában tájékoztattuk őket céljainkról. Belekezdtünk a helyi szervezetek megalakításába. Elkezdtük kiadni a Prágai Tükör lapunkat, melyhez később a Brünni Magyar Futár társult. Magyar és cseh nyelvű könyveket jelentettünk meg, megszerveztük a nyelvművelést, a gyermekfoglalkozásokat és a kulturális rendezvényeket. Tevékenységünk évről-évre bővült: több helyi szervezetünkben évenként megtartottuk a Magyar Kulturális Napokat és a Magyar Bálokat, szintén minden évben megszerveztük az Országos Művelődési Táborunkat. A helyi szervezetek kialakították maguknak a saját, létszámuknak és érdeklődésüknek megfelelő tevékenységet: van ahol a néptánc és a népdal, van ahol a magyar történelem és sorskérdések és van ahol a magyar irodalom és művészet részesült előnyben. Megemlékeztünk nemzeti ünnepeinkről, koszorúzásokkal és ünnepi műsorokkal. Több esetben új, magyar vonatkozású emlékhely létesítését is kezdeményeztük. Ilyen volt Végh János és lelkésztársai sírhelyének kialakítása Libišben vagy Esterházy János felvidéki mártír politikusnak felállított emlékmű a morvaországi Mírovban. Élénk kapcsolatot tartunk fenn elsősorban a szlovákiai, az ausztriai és a németországi magyarokkal. Együttműködünk az országban élő nemzetiségekkel és természetesen a cseh és a morva polgártársainkkal is. Szövetségünk léte és tevékenysége ösztönzően hatott a Csehországban élő magyar nemzeti közösség további szervezeteinek kialakulására, melyek ma a legkülönbözőbb területeken fejtik ki tevékenységüket. Nem ritka eset, hogy ezekben tagjaink is aktív szerepet vállalnak: például a Csehországi Magyar Orvosok Társulatában, a Görgey Artúr Társaságban, a Coexistencia-Együttélés Politikai Mozgalomban és a Csehországi Magyar Református Gyülekezetben.
De nem sorolom tovább az elmúlt 25 év alatt folytatott rendkívül szerteágazó és változatos tevékenységünket, hiszen ez biztosan meghaladná a mai ünnepi alkalom időtartamát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Vállalásunk, melyet negyedszázaddal ezelőtt tettünk, mai szemmel nézve szinte gigászi volt! Mégis sikerült! Szövetségünk megalakulásától kezdve mind a mai napig tevékenyen szolgálja a magyarságot. A helyes úton járók örömével, lelkesedésével, hitével és önzetlenségével teszi azt. A mai ünneplésünknek és ünnepségünknek tehát szilárd alapja van! Meggyőződésem, hogy tevékenységünkkel maradandó értéket teremtettünk, mely nemcsak saját közösségünket gazdagította, hanem az egyetemes magyarságot és végeredményben a nem magyar polgártársainkat is. Ezért hálás köszönet jár mindazoknak, akik az elmúlt 25 év során Szövetségünkben tevékenykedtek, bármilyen minőségben. Köszönet jár azoknak is, akik munkánkat támogatták, akár hivatalos részről, akár magánszemélyként.

Tisztelt jelenlévők!
Örömmel és tiszta lelkiismerettel ünnepelhetünk, de nem szabad megfeledkeznünk a jövőről sem. A Szövetségünk és a csehországi magyarság jövőjéről. Feltétlenül bízom abban, hogy mindazt az értéket, amelyet megteremtettünk, Szövetségünk tovább fogja vinni és a jövőben is kulcsszerepet fog vállalni az itt élő magyarság közösségi életében. Magyarságunk megtartásáért és továbbadásáért vállaltuk fel egykor a munkát, s ezt folytatnunk kell! Legyenek ehhez számunkra segítségül Áder Jánosnak, Magyarország államelnökének a csángókhoz intézett szép szavai: „Magyar­nak lenni annyi, mint magyarul gondolkodni, magyarul imádkozni, magyarul vallani szerelmet, magyarul becézni gyermekeinket. Ebből fakad érzelmi világunk minden rezdülése, ez ad keretet gazdag és sokszínű kultúránknak.”

Köszönöm a figyelmüket!

Csehországi magyarok kistükre

A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége (CSMMSZ) 1990. február 24-én alakult meg Prágában: önkéntes társadalmi szervezet, amely nem politizál és munkájában az országban élő magyarok számontartására, művelődési és kulturális igényeik kielégítésére helyezi a hangsúlyt. Természetesnek tartja a cseh-magyar kapcsolatok megismerését és ápolását is.
A szervezet első elnöke Csémy Tamás volt.
A szövetségnek jelenleg hét alapszervezete van: Prága, Brünn, Ostrava, Teplice, Lovosice, Pilsen és Karlovy Vary. Ez utóbb a CSMMSZ évforduló előestéjén alakult meg. A tagsági bejelentkezési ívet harmincan töltötték ki. Országosan a tagok száma 700 körül mozog.
A népszámlálások alapján a csehországi magyarok száma csökken: míg 1991-ben mintegy 20 000 magyart mutatott ki a népszámlálás, 2001-ben 15 ezret, 2011-ben 10 ezer alá csökkent ez a szám. Cseh szociológusok és a szövetség becslése szerint is azonban a csehországi magyarok valódi száma néhány ezerrel magasabb.
A magyarok számontartása igen nehéz, mert szórványnépességről van szó. A csehországi magyarok különböző időkben, s különböző okok miatt kerültek mostani lakhelyükre. Sok esetben nem is nagyon tudnak egymásról, hiszen a szocializmus éveiben a csehországi magyarokat senki, még a Csemadok sem tartotta számon, mert ez a tevékenység nem volt engedélyezve.
A mai csehországi magyarok többsége egyébként nem a 2. világháború utáni kitelepítések idején került a volt Csehszlovákia nyugati részébe, bár ilyen megjegyzést még ma is lehet olvasni a sajtóban. Annak a generációnak a többsége már nincs köztünk. A mai magyarok döntően a későbbi, békés évtizedek folyamán érkeztek Csehországba, s főleg a szlovákiaiaknál jobb munkalehetőségek vonzották őket ide.
A CSMMSZ alapszervezetek tevékenysége szertágazó, de a legnépszerűbbek a rendszeres klubestek és a kulturális rendezvények. A prágai magyar bál ma már országos népszerűségnek örvend. Szinte mindegyik alapszervezet évente magyar kulturális napokat rendez, és hagyománnyá vált a megemlékezés március 15-ről is. Prágában és Brünnben néptánccsoport (Nyitnikék és a Kőris), Ostraván női népdalkör (Csalogányok) működik.
A szervezetnek 1998-ban sikerült elérnie, hogy a morvaországi Mírov rabtemetőjében emlékművet kapjon Esterházy János, a csehszlovákiai magyarság 1918 és 1945 közötti vezető politikusa, aki a 2. világháború után a kommunista börtönben halt mártírhalált. Az emlékmű a Magyarok Világszövetségének anyagi támogatásával jött létre. Ugyancsak a kilencvenes években a szövetségnek és a prágai magyar reformátusoknak közös erővel sikerült kialakítaniuk Végh János magyar református lelkész és lelkésztársai új sírhelyét a Prágához közeli Libišben.
A szövetség kezdeményezésére 1992-ben szociológiai felmérés készült a csehországi magyarok körében, amelynek eredményei a Magyarok a Cseh Köztársaságban című, 1993-ban magyar és cseh nyelven kiadott könyvben olvashatóak. Ez az első, egyben eddig utolsó ilyen jellegű felmérés a csehországi magyarok körében. Azóta a szövetség több más könyvet is kiadott.
A magyar szövetség 1993 óta jelenteti meg a Prágai Tükör című kulturális és közéleti folyóiratot. Az eredetileg évente ötször, 2013-tól pedig hatszor, tehát kéthavonta és immár színesen megjelenő, lap kiadását a cseh kulturális tárca és a magyar állam pénzügyi támogatása teszi lehetővé. Másik kiadványunk a Brünni Futár, amelyet évi két alkalommal a brünni helyi szervezet ad ki.
A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége képviselve van a cseh kormány mellett működő nemzetiségi tanácsban, valamint a kulturális tárca kisebbségekkel foglalkozó szakbizottságában.
Nemzetközi szinten képviselve vagyunk a magyar Diaszpóra Tanácsban, amely szerte a világban szórványban élő magyarság szervezeteit tömöríti, és a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségében (NYEOMSZ). A szervezetek ülésein a CSMMSZ-t az országos elnök képviseli.
Jó és rendszeres a kapcsolat a prágai magyar nagykövetséggel, a különböző magyar képviseletekkel, és az illetékes magyarországi állami szervekkel, valamint a szlovákiai Csemadokkal is, hiszen a mai csehországi magyarok mintegy 90 százalékának szülőhelye az egykori Felvidéken található.
A jövő szempontjából komoly, sajnos megoldhatatlan gond, hogy alig van helyi „magyar” utánpótlás, s a többnyire vegyes házasságokból származó fiatalok cseh iskolába kerülve a legtöbb esetben gyorsan feledik magyar szülőjük örökségét, egyre nehezebben beszélik a magyar nyelvet, s egyre kevesebbet tudnak a magyar kultúráról, történelemről.
Magyar iskolákra az adott helyzetben természetesen nincsen lehetőség, ezért a szövetség az oktató-nevelő munkát kiemelt fontosságúnak tartja. Minden alapszervezet megpróbált nyelvleckéket is szervezni, de nem túl nagy sikerrel. Prágában a fiatal magyar szülőknek azonban sikerült megszervezni az Iglice egyletet, amely amolyan időszaki óvodaként-iskolaként működik. Ezt a munkát nagyon pozitívan kell értékelni. Brünnben az alapszervezeten belül foglalkoznak a gyerekekkel.
Az 1989-es rendszerváltás előtt nehéz volt magyar társadalmi-kulturális életről beszélni Csehországban, de ma ez már valóság. Bár a CSMMSZ az egyetlen országos magyar szervezet, rajta kívül ma már több más szervezet is működik: Csehországi Magyar Gazdasági Társulás, Csehországi Magyar Orvosok Társulata, Görgey Artúr Társaság, Együttélés politikai mozgalom magyar tagozata, a prágai magyar szülők egylete, az Iglice, a Concordia, a csehországi magyar képzőművészek szervezete. A fővárosban működik továbbá a Magyar Református Egyház missziós gyülekezete is, az istentiszteletek vasárnaponként rendszeresek. A gyülekezet keretében működik 2006-tól a Mille DOreMI kórus.
Prágában és Brünnben diákklubok működnek: az Ady Endre Diákkör (AED) és a Kazinczy Ferenc Diákklub (KAFEDIK). Az AED a ötvenes évek közepén, a KAFEDIK a hatvanas évek végén alakult meg, így a legrégibb csehországi magyar szervezeteknek tekinthetőek. Tagjaik azonban alapvetően a cseh egyetemeken tanuló szlovákiai fiatalok. Mindkét klub, és a többi szervezet is, rendszeresen együttműködik a CSMMSZ-szel.

Kokes János