Huncut egy rendezvényünk ez az Összhang. Majdnem azt írtam: nagy kópé! A minap még azzal ijesztgetett, hogy megszűnhet, ám most, a 12. születésnapján újból úgy izgett – mozgott, sziporkázott, hogy ijedelmünket gyorsan feledve már azon kezdtünk tanakodni, nem kellene végre egy – két számmal nagyobb kabátot adni rá?
Mert kinőtte a régit, láthatóan feszengett benne, s begombolni is csak úgy tudta, hogy ezt – azt le kellett vetnie, a hoppon maradt előadók nagy bánatára és a nézők sajnálatára. No persze, öltözékét így sem éreztük hiányosnak. Sőt! Elegánsnak, gazdagnak mondanám, hisz most, mikor föl kell sorolnom, bizony a helyszűkével is hadakoznom kell. Meg egy sajnálkozó érzéssel, hogy a Prágai Tükör költségvetése nem engedi meg, hogy olykor videokazettát is mellékeljünk beszámolónkhoz! Főként annak első részéhez. Megérdemelnék a gyerekek, s a lelkes tanítóik, szüleik. Bizonyár örömöt szereznénk vele a Prágán kívüli tagjainknak is, akiknek nincs alkalmuk velük találkozni. A Szirányi Orsolya és Fehér Rózsa dédelgette ovisokkal a György Mária és Csámpai Ágnes vezette csoporttal, a Jenes Aliz és Molnár Bálint irányította néptánc csoporttal, meg Tamás Dóra felső tagozatos tanulóival.
A verssel, énekkel, tánccal, nagyszerű furulya-, hegedű- és zongoraszólókkal teli műsoruk felejthetetlen volt és marad. Érdemes megjegyezni nevüket: Hüle Tamás, Serédi Dávid, Pálfi Zita, Hlédik Amáta, Sátor Ádám, Szabó Dani és Gréta. Reméljük, gyakran találkozunk még velük! Mert öröm újra látni – hallani őket. Akárcsak a már sudár ifjú hölggyé érett, népdalokat éneklő, Moravcsik Zsófiát!
De ne feledkezzek meg az idősebb, mindig lelkesen készülődő, résztvevőkről sem – a csodálatos 90 évesen is friss Szőcs Anna néniről, valamint a többi próza és verskedvelő előadókról: Rónai Katiról, Illés Sanyiról és jómagamról, akikhez a nemrég alakult Karlovy Vary – i alapszervezet elnöknője Turay Erzsébet is csatlakozott. És nem is akárhogyan! A nagy, filozófus költőnk, Babits Mihály Esti kérdés című versével debutált …
Szavalt volna a konferáló Szaló Béla is, de az idő szűkössége nem engedte szóhoz jutni.
Szóhoz – azaz énekszóhoz – jutottak viszont a mindig visszavárt ostravai Csalogányok. A műsorzárás emelkedett hangulatáról pedig a MILLE DoreMI kórus gondoskodott, megerősítvén a szabályt, hogy minden jó, ha a vége jó!
Még arra is maradt rövid idő, hogy egy frissítő, kávé, vagy pohár bor mellett elbeszélgessünk. Miről, másról is eshetett szó, mint arról, hogy milyen jó, még ha csak egy délutánra is, de együtt lehetünk mind, prágaiak és vidékiek, szövetségi tagok és mások. Hogy milyen fontos is számunkra, ha egy kis névjegyet adhatunk át, rajta rövid utalással, mit is csinálunk mi itt a végeken. S ha ugyanezt kapjuk másoktól is. Hogy mennyire ösztönző számunkra is az Iglice szülői egylet példaértékű tevékenysége, vagy a DoreMI énekkar művészi színvonala.
Meg arról is szó esett, hogy a Tűz még nem aludt ki! Hogy vannak még lelkes előadók, nézők és főként köszönetet nem váró lelkes szervezők is!!
Ezért talán nem meglepő, ha arról a bizonyos szűkülő kabátról sem feledkeztünk meg!
Weszely Éva
