Karlovy Varyban Arany Jánosra emlékeztek
Karlovy Vary és Arany János a magyarok szemében elválaszthatatlanok. Külön érvényes ez a csehországi magyarokra. Nyilván nem véletlen, hogy a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének a tavalyi év folyamán újjászerveződött helyi egyesülete március 2-án ünnepi megemlékezést tartott Arany János Karlovy Vary központjában található emléktáblájánál a költő születésének 203. évfordulója alkalmából.
Az ünnepség résztvevőit Szabó László, a helyi egyesület elnöke köszöntötte, aki után Galgóczi Ferenc alelnök vette át a szót és röviden ismertette Arany János életét, elsősorban a költőnek a fürdővároshoz kötődő alkotásait említve. Karlsbadot Arany egyebek között a Toldi szerelme című eposzában énekelte meg. Néhány szóban Boros Miklós prágai magyar nagykövet és a város polgármesterének képviselője is méltatta a rendezvényt, köszöntötte a megjelenteket. A hangulatos megemlékezés Arany János A fülemile költeményével folytatódott, amelyet Majová Borbála szavalt el.
A magyar himnusz elhangzása után Boros Miklós nagykövet, a polgármesteri hivatal képviselője, valamint a helyi magyar egyesület képviselői is koszorúkat helyeztek el az emléktáblánál.
A jól sikerült rendezvény a Karlovy Vary-Rybáře városrész római katolikus plébániáján terített asztalnál kötetlen, baráti beszélgetéssel ért véget. A plébános, P. Romuald Štěpán Rob atya ismételten elmondta: kedveli a magyarokat és szívesen biztosított klubhelységet a CSMMSZ helyi egyesületének összejövetelei számára.
Arany János 1869 és 1876 között nyolc alkalommal járt Karlovy Varyban gyógykezelésen. A város lakosságát akkoriban túlnyomórészt németek alkották, a cseh elem kisebbségben volt. Arany is németül kommunikált a helyiekkel. Egykori szálláshelyét a Zámecký vrch utca 4. szám alatt – a Tržiště (Vásártér) felett, a kastélytorony mellett – eredetileg német, majd a második világháború után cseh nyelvűre cserélt emléktáblával jelölték meg. A ma kétemeletes családi ház Arany János korában egyemeletes volt, s a költő az első emeleten lakott. Felvetődött, hogy jó lenne az egynyelvű emléktáblát kétnyelvűre cserélni, ahogy ezt Liberecben a Radnóti Miklós emléktáblánál már sikerült megvalósítani.
(Kokes)
