Harmincéves a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége
Ünnepi ülés Prágában
Ünnepi ülésen emlékeztek meg szeptember 4-én Prágában a Cseh Köztársaságban élő magyarok legnagyobb szervezete, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége (CSMMSZ) megalakulásának 30. évfordulójáról.
A CSMMSZ ugyan 1990. február 24-én alakult meg, de a koronavirus járvány miatt az évforduló megünneplésére csak most nyílt lehetőség. Az érvényes járványügyi előírások miatt a részvétel még így is korlátozott volt az ünnepségen.
A prágai Liszt Intézet nagytermében megtartott ünnepi ülést Rákóczi Anna, a CSMMSZ országos elnöke nyitotta meg és üdvözölte a vendégeket: Csitári-Rákóczy Gábor Andort, a magyar nagykövetség elsőbeosztottját, Kelemen Gertrudot, a Liszt Intézet igazgatóját és Blanka Bartíkovát, a cseh kulturális minisztérium képviseletében.
Az ünnepi beszédet Kokes János, a Prágai Tükör közéleti és kulturális folyóirat főszerkesztője mondott. Idézetek a Visszapillantójából:
„Szervezetünk, amely röviddel az 1989-es rendszerváltás után 1991. február 24-én a Riegrovy sady vendéglő első emeleti nagytermében tartotta meg alakuló ülését, elfogadta a CSMMSZ alapszabályát, programnyilatkozatát és megválasztotta az első, nyolc tagú elnökséget, amelyet két prágai magyar egyetemista hallgató egészített ki. Ma már sajnos kevesen tudják, de az Ady Endre Diákkör az első kollektív tagja lett szövetségünknek, amely a csehországi magyarok ernyőszervezeteként lett megálmodva.
…
Harmincéves tehát a csehországi magyarok szövetsége. Hogy ez sok, vagy kevés, az vélemény kérdése. A tények azonban tények. Bár időközben több magyar szervezet is létrejött alapvetően nem lépve túl a prágai kereteket (…és egy részük sajnos meg is szűnt, vagy nem igen működik), a CSMMSZ változatlanul megtartott vezető szerepét, és mindmáig a legnagyobb magyar civil szervezet Csehországban. Hangsúlyozni szeretném, hogy a CSMMSZ mindenkori elnöksége mindig fontosnak tartotta, és tartja ma is, az együttműködést a többi magyar szervezettel. Az ok érthető: közösen mindig többet lehet tenni a csehországi magyarok érdekében.
A magyar szövetség fennmaradása három évtizedig már önmagában is sikernek minősíthető, ennél is fontosabb azonban, hogy tagsága továbbra is aktív. Szervezetünk alaptevékenysége az évek folyamán többé-kevésbé állandósult. Megemlíteném a egyebek között a klubtalálkozókat, a rendszeres magyar kulturális rendezvényeket, a magyar bálokat és nemzeti ünnepeink megtartását.
Nem zárkózunk be önmagunk világába, aktív részét akarjuk képezni a csehországi, valamint a kárpát-medencei valóságnak. Hogy másoknak is hírt adjunk a csehországi magyarokról, és valamit hagyjunk magunk után is, már több mint negyedszázada megjelentetjük a Prágai Tükör című folyóiratunkat, időnként könyveket adunk ki, dokumentumfilmeket készítünk, képviselőink megjelennek a magyar, a cseh, a szlovák televíziókban, rádiókban, és jelen vagyunk az interneten. Bárhogy is szemléljük, ez nem kis dolog. Jól jelzi, hogy még vagyunk, dolgozni akarunk, hogy van még bennünk életerő.
Ezt állítom még annak ellenére is, hogy a csehországi magyarok száma a harminc év alatt a felére esett vissza. A hivatalos adatok szerint a 20 ezerből kevesebb mint 10 ezer lett. Ezek hivatalos népszámlálási adatok. Alapvetően objektív okok miatt – vegyesházasságok, idősebb korosztályok, magyar iskola hiánya stb. – gyakorlatilag nincs helyi magyar utánpótlás, azaz közérthetően: kevés a magyar gyerek, illetve az olyan gyerek, aki felnőtté válva is magyar tudna maradni. Magyar iskolákra ugyanis nincsenek meg a feltételek, a családi magyar nevelés pedig csak ritkán tudja sikerrel felvenni a harcot a más nemzetiségű környezettel, a cseh iskolákkal, ahová gyermekeink járnak.
Létszámunk alakulása így alapvetően a nagyon váltakozó magyar bevándorlás függvénye. A mai csehországi magyarok többségének gyökerei Szlovákiában vannak, és a közös állam, Csehszlovákia már nincs többé. Ez fontos tényező. Létszámunk alakulására negatív hatással vannak a jelentősen módosult társadalmi viszonyok, a rendkívül felgyorsult élettempó, és az emberek, főleg a fiatalok egyre fokozódó globális mobilitása.
…
Nagyon fontosnak tartom elmondani azt is, hogy tevékenységünket a csehországi és a magyarországi kormányzat rendszeresen támogatja. E támogatások nélkül eredményeink nagy valósággal jóval szerényebbek lennének. Részünkről ezért nagy köszönet jár Prágának, Budapestnek.
Mindig azt volt a meggyőződésem, hogy minden szervezetnek addig van létjogosultsága, amíg tagjai részéről van erre igény. Úgy látom, hogy a magyar szövetség tagjai részéről ez az igény még most is megvan. Hasonló módon meggyőződésem, hogy bármiféle kisebbség, mi csehországi magyarok is, csak akkor tud fennmaradni, megmaradni, ha bízik önmagában, ha maga akarja a jövőt, és ezért képes is, hajlandó is valamit letenni az asztalra. Őszinte meggyőződésem: van még bennünk elég akarat, hogy legyen magyar jövő Csehországban.”
Az ünnepi ülésen Rákóczi Anna, a CSMMSZ elnöke átvette azt a magyar állami kitüntetést, amelyet Áder János, köztársasági elnök adományozott neki március 15-e alkalmából. A Magyar Érdemrend Tisztikeresztje Polgári Tagoza kitüntetést Csitári-Rákóczy Gábor Andor, a prágai magyar diplomáciai képviselet elsőbeosztottja adta át.
Részletek Csitári-Rákóczy Gábor Andor méltatásából:
Egy diplomatának mindig az a legnagyobb megtiszteltetés, amikor állami kitüntetést adhat át. Kiváltképp, ha egy olyan személynek, akinek az elismerést a magyar kultúra fennmaradásáért, a magyar diaszpóra összetartásáért végzett munkájáért ítélték meg.
Rákóczi Anna 1957. augusztus 1-jén született Nyitrán. Nyitracsehiben majd később Nagycétényben járt iskolába. 1976-ban érettségizett az Érsekújvári Kereskedelmi Szakközépiskolában, ezt követően a Pozsonyi Egyetem klinikai pszichológiai tanszékén folytatott tanulmányokat. Ezt követően gazdasági területen dolgozott, majd a 2000-es évek elejétől hosszabb ideig a Hungariatour irodavezetője volt.
Rákóczi Anna mindig is közel állt a hagyományőrző kultúrához, amelynek ápolása szívügyévé vált. A Cseh-és Morvaországi Magyarok Szövetségének Osztrava-i Alapszervezetébe 1998 januárjában lépett be, ahol rögtön aktív tagja és motorja lett a magyar kultúrát ápoló és művelő magyar ajkú helyi közösségnek.
…
2006 márciusában a Cseh-és Morvaországi Magyarok Szövetsége tisztújító küldött közgyűlésén a CSMMSZ országos elnökévé választották és ezt a posztot azóta is betölti. 2007 márciusában az akkori cseh kormányfő Miroslav Topolánek kinevezte őt a cseh Kormány mellett működő Nemzeti Kisebbségi Tanács magyar képviselőjévé, amely testületnek tagja maradt 2014-ig, majd 2018-tól ismét.
Rákóczi Annát a kisebbségi léte során szerzett tapasztalatai, cselekvőkészsége a csehországi magyar közösség egyik meghatározó személyiségévé avatták. Rákóczi Anna évek óta következetesen síkra száll gróf Esterházy János, a csehszlovákiai magyar mártír-politikus erkölcsi és jogi rehabilitálásáért, egyik szervezője az ő emlékét ápoló olmützi szentmiséknek és a halálának helyszínén évente sorra kerülő mírovi ünnepélyes megemlékezéseknek. Emellett sokat tesz a csehországi magyarság szervezetei közötti együttműködés erősítéséért, hozzájárul e közösség egységes fellépésének megalapozásához, illetve gazdag politikai és kulturális örökségének megőrzéséhez.
2014-ben Áder János köztársasági elnök Magyar Lovagkereszt érdeméremben részesítette, a csehországi magyarok hosszú éveken keresztül ellátott érdekvédelméért.
Idén március 15-e alkalmából Köztársasági Elnök Úr a csehországi magyar közösség érdekében végzett többévtizedes odaadó szolgálata, valamint a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségében és a Magyar Diaszpóra Tanács Nyugat-európai Szervezetek Regionális Ülése keretében kifejtett értékes tevékenysége elismeréseként a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjében részesítette.
Ezt követően két emléklap átadására került sor.
Kosár Árpád, az Együttélés politikai mozgalom magyar nemzeti tagozatának elnöke, Kocsis László Attila, az Együttélés Esterházy János Emlékbizottságának elnöke és Rákóczi Anna, a CSMMSZ országos elnöke emléklapot adtak át érdemeik elismeréseként:
Balga Zoltán plébános úrnak – az emléklap szövege: A Coexistencia – Soužití – Együttélés politikai mozgalom magyar nemzeti tagozata, Esterházy János Emlékbizottsága és a CSMMSZ megalakulásának 30. évfordulója alkalmából elismerésüket és köszönetüket fejezik ki Balga Zoltán plébános úrnak. Kiemelkedő közösségépítő munkájáért, a csehországi katolikus vallású magyar hívek lelkipásztori szolgálatának ellátásért, mellyel hozzájárul e szervezetek alapvető céljainak eléréséhez is.
Jana Palágyiovának – az emléklap szövege: Maďarská národní sekce a pamětní výbor Jánose Esterházyho, politického hnutí Coexistentia – Soužití – Együttélés v ČR, Svaz Maďarů žijících v českých zemích, při příležitosti 30. výročí jejich založení vyjadřují uznání a poděkování paní Janě Palágyiové za její mnoholetou činnost na podporu kultury, vzdělanosti a uchování národních tradic Maďarů v České republice, jakož i jejich harmonického soužití s českým národem a ostatními spoluobčany země, čímž jsou naplňovány základní cíle našich organizací.
Az 1990. február 24-én alakult magyar szövetség küldetésének fő
célját a csehországi magyarok összefogásában, az anyanyelv, a
nemzeti hagyományok és a nemzeti öntudat ápolásában és
fejlesztésében jelölte meg. A programnyilatkozat leszögezi, hogy a
CSMMSZ nem politikai szervezet, s napi politikával nem kíván
foglalkozni.
Ma a magyar szövetségnek többszáz tagja van. Helyi egyesület működik Brünnben, Karlovy Varyban, Lovosicében, Ostravában, Pilsenben, Prágában és Teplicében. A csehországi magyarok létszáma a legutóbbi (2011) népszámlálás szerint mintegy tízezer fő.
Az ünnepi ülés végén bemutatták Taťána Poljaková Családi históriák 2 című elbeszélés kötetét, amely az évforduló alkalmával jelent meg a magyar szövetség kiadásában.
A kötetet H. Tóth István nyelvész, egyetemi docens méltatta. H. Tóth István egyebek között elmondta:
„Habent sua fata libelli, azaz „Minden könyvnek megvan a maga sorsa” – mondták a régi rómaiak. Ennek, a kezemben lévő könyvnek is megvan a sorsa, méghozzá az évtizedeken átívelő sorsa. Lássuk csak!
A borító tanúságtevése szerint a kötetben olvasható művek szerzője Tat’ana Poljaková csehországi magyar anyanyelvű író; a könyv címe Családi históriák 2, mely folytatása a 2010-ben megjelent Családi históriák című ékes szellemiségű, ízes magyar nyelvű elbeszélésfüzérnek.
Miután lapozgattuk és fürkészőn olvastuk is az első kötetet, megállapíthattuk, hogy a 2010-ben elénk került elbeszélésfüzérből Írónk szeretetteljes, óvó figyelemmel körülvett gyermek- és izgalmas, tanulságokkal bőven szolgáló ifjúkorát ismerhettük meg. Mindezt úgy, hogy olvasás közben felvonult előttünk a hosszú és sokszor könyörtelen 20. század, annak minden fényével és árnyával, ugyanakkor a fel-felcsillanó reményeivel, vágyaival is.
Jelen, immár a Családi históriák 2 című elbeszélésantológia művei Alkotónk érett asszonykorának szebbnél szebb élményeit, ötletesebbnél ötletesebb megoldású életvitelét, és egyáltalán: közelmúltjának a mindennapjait idézik elénk. De gazdagabbá lettek e kötet elbeszélései azáltal, hogy a csehországi szórványban élő magyarok immár mögöttünk halmozódó tanulságos évtizedei is körvonalaiban láthatóvá váltak ebben a kötetben – köszönet ezért is Szerzőnknek.“
….
„Utazók és utazások váltják egymást a történetek szorosabb vagy lazább láncolatában, legyen az elbeszélés témája csupáncsak egyetlen séta, egy hangulat, egy íz, egy emlékkép felvillanása, felsejlése, felpercenése, és mi, olvasók csillapíthatatlan érdeklődéssel követjük az Elbeszélőt, annak utastársait és utazásait egyaránt. Csodálatos élményünkké lehet jelen elbeszélésfüzér olvasásakor az, hogy nem érint meg bennünket a magány szele s árnyéka sem. Hogy miért nem? Mert Szerzőnk lételeme volt és ez idő tájt is éltetője a társaság, a társasság, a közösségben létezés szándéka s élménye.
Taťána Poljaková epizódokból szőtte meg színes szövetét, a Családi históriák című köteteit. A színes szövet elkészültéhez valamennyi színes fonala elősodródott, előgombolyodott a múlt mélységes mélyéből, hogy azután az alkotó nyelvművészetének köszönhetően pompás nyelvi szőttest kaphassunk mi, a tisztelői, az olvasói és az utódai. Szerzőnktől megszokhattuk írásainak sűrített, finom, elegáns, érzékeny nyelvét, nyelvhasználatát, ám ha kellett, akkor az erősebb kontúroktól sem fosztott meg bennünket. Ennek a cselekményformálásnak, nyelvművészetnek, árnyalt kifejezésformának köszönhetően az Író saját élettörténetei általánosíthatókká emelkednek, mert hiteles a közlésmód, érvényes a téma, velünk élő, bennünk is lüktető az Alkotó érzésvilága.“
A mintegy kétórás ünnepi ülést Detáry Attila vezette jó érzékkel. A jubileumi ünnepséget fogadás zárta.
(szerk)