A CSMMSZ 24. Művelődési és Anyanyelvi Tábora
„A megijedt ember, mindig a rosszabbat hiszi.”
Bizonyára meglepő, hogy egy ilyen jól sikerült, kitűnően szervezett művelődési táborról írott beszámolómhoz alcímként ezt a Jókai idézetet választottam. De, ha az ember arcán már nagyon gyülekeznek a barázdák, erősebben ragaszkodik mindenhez, amit életében szépnek és értékesnek talált. Márpedig ez a 24 éves tábor, amelynek minden alkalommal résztvevője voltam, olyanná vált számomra, mint a karácsony. Készülődünk, ajándékokat adunk és várunk, és örvendünk a találkozásnak mindazokkal, akikkel ritkán van alkalmunk együtt lenni. S ha véletlenül mégis elmarad, mint ahogy meg is történt (a COVID és egyéb bajok miatt), akkor, mi tagadás, megijed az ember…
„Mit lehetne tenni a tél ellen? Várni a tavaszt!”
Meg kellett volna hallgatnom Jókai tanácsát. A tavasz sosem marad el. Fölösleges volt az aggodalmam. Ismét itt vagyunk Koutyban, újra köszöntöttek a kouty-i fenyők, a megszokott előadóterem, s az ország minden szegletéből idesereglett rég nem látott tagok és vendégek!
Elnöknőnk, Rákóczi Anna ezúttal is ünnepélyesen megnyitotta a tábort. Újra együtt imádkoztunk Balga Zoltán atyával.
Jitka Nagyová folytatta a gyerekekkel való odaadó foglakozását, a Dallamvilág együttes meg gondoskodott a népdaltanulásról és a jó hangulatról. Csergő Attila meg a technikai lebonyolításról és okításunkról.
S hogy minden tökéletes legyen, Tarics Adrienn szervező titkárunk ismét bizonyította különös szervezői képességeit. Meghallgatni, intézkedni, szervezni. Mindenről gondoskodni.
Mi pedig elkezdhettük táborunk programját, mely tulajdonképpen ott folytatódott, ahol tavaly abbahagytuk. Akkor irodalmunk költő óriását, Petőfi Sándort ünnepeltük, születésének 200-ik évfordulója alkalmából, most meg Jókai Mórt, a magyar romantikus próza 200 éve született nagy alkotóját idézhettük meg. Mindjárt hozzá is tenném, kitűnő, átgondolt és jól tervezett, céltudatos program segítségével.
Balla Péter történész előadása a reformkorról kitűnő bevezető volt a két nagy író-költő megidézésére. Nemcsak történelmi ismereteinket bővítette, hanem szinte előre vetítette, hogy ilyen korban, két ilyen tehetség hogy válhatott irodalmunk óriásává.
Az író óriást hozta közelebb Hegedűs Máté, a Prágai Károlyi Egyetem lektorának „Jókai Mór és a századforduló magyar kulturális élete” című előadása is. Az embert is láttuk, a politikától sem kímélt írói nagyságot, barátokat, szerelmet, egy teljes emberi életet.
Az előadása szinte igényelte, hogy ha szűk is az idő, legalább egy regényén keresztül idézzük meg életművét.
„Az ég nem a csillagoknál kezdődik, hanem a fűszálak hegyénél.”
Ezt vállalta fel Tóth István TANÁR ÚR előadása: „A kőszívű ember fiai nyomában – Jókai híres regényének faggatása”.
Kitűnő előadásában megint újra együttműködött „helyi csapatával”, a tagokból verbuvált kis kamaraszínházával (melynek büszkeségemre és örömömre én is tagja vagyok). Talán sikerült bebizonyítanunk, hogy az ég nem a csillagoknál kezdődik… Büszkén idézném Tóth tanár úr ítéletét és köszönetét az előadókról.
„Olgyai Ibolya: valósággal megrendülve lépett be, a hallgatóság az Ő általa megélt szerep, Baradlayné szenvedélyének, fájdalmainak a világába.
Kedves Szabó János, líraian nemzeti büszkeséggel vallasz az első dunai kőhidunk megmeneküléséről. Nemcsak szövegtolmácsoló, hanem a várostrom szemtanúja is voltál.
Troskó Zoltán, nem olvasója voltál a szemelvénynek, hanem a megformálója lettél a regényhősnek.
Évike, képes volt elhitetni a hallgatósággal, ez tőlem van, belőlem fakad, mert egyazonos vagyok a hőssel”.
Zenei betétjeivel együtt így vált felejthetetlenné ez a könyvbemutató. Ahogy a TANÁR ÚR szerényen megjegyezte: „a közönség ritkán tapasztalható katarzisa átölelő, baráti és lelkesítő”.
És megrendítő. Ezt már én, az egyik lelkes amatőr fűzöm hozzá.
„Ez még megtörténhetik.”
Mint meggyőződhettünk róla, a táborunk műsora mindig nagyon sokszínű. Így volt ez most is, látszólag az előzőktől teljesen független, érdekes, korunkról szóló előadás következett Détári Attilától – „Nyitott szemmel – miért fontos a művészet a digitális kütyük korában is”.
Én még annyira Jókai szellemében éltem, hogy úgy éreztem, Attila talán Jókait is megidézte előadásában, hisz köztudott, hogy az író komolyan foglalkozott a tudományokkal és a technikai fejlődéssel is. Nos, én, aki néha a kütyükkel bajban vagyok (öregkori betegség), elkezdtem azzal a gondolattal játszani, mit szólt volna az író a kütyükkel kapcsolatos aggodalmaimra. Az előadás és Jókai hitvallása (az emberiség a technikai előrelépést jó célokra fogja felhasználni!!!) megnyugtatott, hogy félelmem butaság, arra kell figyeljünk, mire használjuk. Mintha erre válaszolt volna, az előadást követő, ötletes és izgalmas történelmi-képzőművészeti fejtörő, az ide-oda szaladgáló, jegyzetelő Fazekas Mónika játékvezető lelkesedése láttán elpirultam, nem félni kell tőle, hanem okosan, felelősen felhasználni.
A búcsú mindig szomorú, ezt enyhítette Kovács Norbi gitárművész, a résztvevők nagyon szép útravalót kaptak, és dallamaival indulhattak haza.
Véget ért a 24. tábor és én tudom, hogy a bevezetőben nem túloztam, mikor karácsonyhoz hasonlítottam. Jó volt újra körbeülni az ünnepi asztalt, bontogatni az értékes ajándékokat. Nem csodálkoznék, ha nemsokára számolni fogjuk (mint gyermekkorunkban), hányat kell még aludni, míg újra összegyűlünk…
És ne felejtsük, akkor is jubileum lesz, ha nem is kétszázadik, csak a 25-dik!
WESZELY Éva
