Megemlékezés Přerovban
A közép-morvaországi Přerovban – pontosabban a város melletti Svéd sáncokon és a helyi temetőben – 2025 júniusában is méltó módon megemlékeztek a második világháború utáni legnagyobb csehszlovákiai tömeggyilkosság áldozatairól.
Az 1945. június 18-áról 19-ére éjjel a Přerov melletti Švédské šance (Svéd sáncok) nevű dombon kegyetlenül legyilkolt 267 kárpáti németre, szlovákra és magyarra ma már egy hatalmas, több mint négyméteres vaskereszt emlékeztet, és emlékhely van a helyi temetőben is. A tömeggyilkosságot az akkori csehszlovák hadsereg katonái követték el. A legfőbb felelősség azonban természetesen nem a közkatonákat, hanem parancsnokaikat: a hírhedt Karol Pazúrt és Bedřich Smetanát terheli.
A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége nevében Szabó János, a prágai helyi egyesület, illetve Nagy Sándor, az olmützi szervezet képviselője helyezett el az emlékhelyeken koszorút és virágcsokrot.
A kisváros Szent Lőrinc-templomának tornyában június 22-én, vasárnap első ízben két új harang szólalt meg, amelyek elkészítéséhez szükséges pénzösszeget a Přerovské zvony smíření (Přerovi megbékélés harangjai) társulat gyűjtötte össze. A harangok ezentúl rendszeresen emlékeztetnek a második világháború utáni nagy tragédiára.
Mi történt Přerovban?
A cseh ČTK hírügynökség szerint a csehszlovák hadsereg katonái által elkövetett přerovi mészárlás „a II. világháború utáni Csehszlovákiában a német lakosság ellen elkövetett legkegyetlenebb bosszú volt”.
A tragédia kivizsgálása a háború után ugyan elkezdődött, bírósági ítélet is született, de az 1948-as kommunista hatalomátvétel után végül eltussolták. A szörnyű eseményről évtizedekig szinte nem beszéltek, nem írtak, vagy félremagyarázták, és tényszerűen, objektív módon csak 1989 után szerezhetett tudomást róla a szélesebb közvélemény.
A „přerovi mészárlásként” ismert eseményekre néhány héttel a II. világháború lezárulása után, 1945. június 18-áról 19-re éjjel került sor. A přerovi vasútállomáson akkor véletlenül két vonat találkozott: egy civil és egy katonai. Az 1944-ben a szudétanémet vidékre kitelepített és ott dolgozó kárpáti németek hazaigyekvő családjait szállító szerelvény a rendelkezésre álló források szerint június 18-án dél körül érkezett meg a přerovi vasútállomásra, ahol leállították, előnyt adva más, fontosabb szerelvényeknek, ahogy az a háború utáni helyzetben mindenütt normális volt. Nem messze ettől a szerelvénytől vesztegelt egy korábban érkezett katonavonat is, amely a Ligetfaluban állomásozó 17. csehszlovák gyalogezred katonáit szállította vissza Szlovákiába Prágából, ahol egy díszszemlén vettek részt. Néhány Dobšináról, illetve Szepességből származó csehszlovák katona észrevette, hogy a civilekkel teli vonaton földijeik utaznak, szóba elegyedett velük, s ez a hír eljutott Karol Pazúrhoz, a gyalogezred parancsnokához is. A kétes múltú Pazúr a helyzetet azonnal a maga számára aknázta ki. Azt állította, hogy a civil németek tulajdonképpen volt nácik, háborús bűnösök, s ezért meg kell őket büntetni. Cseh történészek szerint nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a nácista vádat a Dobšinából származó valamelyik csehszlovák katona, vagy pedig maga Pazúr találta ki. Az viszont tény, hogy az egész akciót Karol Pazúr vezényelte le Bedřich Smetana, a gyalogezred politikai tisztje hatékony közreműködésével.
A katonák éjjel a civileket a Svéd sáncok nevű dombhoz vitték, ahol mindenféle bírói ítélet nélkül tarkón lőtték őket, majd egy hatalmas, frissen ásott gödörben elhantolták. Cseh történészek kiderítették az áldozatok között 120 nő, 72 férfi és több, mint 75 gyermek volt. Az áldozatok pontos nemzetiségi összetételét utólag nem sikerült százszázalékosan megállapítani. Döntő többségük német, de több áldozat szlovák és magyar volt. A tragédiát csak néhány dobšinai élte túl, köszönve mindezt a különböző véletleneknek. A csehszlovák katonák az áldozataikat megfosztották értéktárgyaiktól, és a vonatot is kirabolták.
(Kokes)
