A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége programnyilatkozata

– elfogadva az alakuló közgyűlésen 1990. február 24-én –

A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének céljait az alakuló gyűlés által elfogadott alapszabály körvonalazza. Az alábbi program az ott röviden összefoglalt célkitűzéseknek bővebb kifejtése.

Először is tehát az önművelés. Minthogy az anyanyelv a legfőbb s voltaképpen egyetlen vitathatatlan ismérve összetartozásunknak és indítéka szervezkedésünknek, érthető, hogy annak művelését tekintjük programunk egyik fő céljának, annyival is inkább, mert figyelmünket nemcsak megérdemli, hanem körülményeink között rá is szorul. Sokunkban – minden igyekezetünk ellenére is – elbizonytalanodik, megromlik, megfakul s a fiatalabb nemzedékben olykor feledésbe is megy vagy még csak gyökeret sem ver. De az anyanyelv nemcsak és nem is elsősorban cél, még kevésbé öncél: inkább eszköze, foglalata annak az általános humán, természettudományos és technikai műveltségnek, amelyet a leghatékonyabban éppen rajta keresztül sajátíthatunk el. S természetes az is, hogy az önművelés folyamatában megkülönböztetett súlyt kap a magyar történelem és irodalom megismerése, egyáltalán: a nemzeti önismeret. E célok érdekében felkutatjuk és mozgósítjuk a bennünk magunkban rejlő lehetőségeket, hiszen az itt élő, dolgozó és tanuló magyarok között szinte minden szakterületnek vannak – sokszor bizonyára kiválóan képzett és tájékozott – képviselői, akik közül ki-ki a maga módján hozzájárulhat a közös erőfeszítéshez, bekapcsolódhat az ismeretszerzéssel egybekötött nyelvművelés folyamatába. Amennyiben igény mutatkozik rá, érdekkörök alakulhatnak: nyelvművelő, irodalmi-történelmi, tudománynépszerűsítő, Prága és Csehország magyar vonatkozású helyeit és emlékeit megismerni kívánó, képzőművészeti vagy zenei megismerést célzó érdekkörök: a Szövetség végrehajtó bizottságának egyik feladata lesz, hogy segítse ezek tervszerű és folyamatos működését. Igényelni fogjuk a csehországi (de korántsem csak a csehországi) állami, közületi vagy egyéb intézmények, szabadegyetemek, társadalmi szervezetek vagy az itt működő Prágai Magyar Kulturális Központ segítségét, és arra is lesz gondunk, hogy ne csak elfogadjunk, hanem nyújtani is tudjunk valamit. Az ehhez szükséges legalkalmasabb módozatokat a gyakorlat termi meg: tudatában kell lennünk annak, hogy ezzel senki sem adósunk, hanem mindenekelőtt s minden körülmények között mi tartozunk vele önmagunknak.

Amikor alapszabályunk egyik további célul a csehszlovákiai magyarság egészének életébe való bekapcsolódást tűzi ki, abból a kétségbevonhatatlan tényből indul ki, hogy a cseh nyelvterületen élő magyarok a csehszlovákiai magyarság szerves részeként kötődnek a szlovákiai magyarsághoz, miként persze, továbbmenően, nyelvével és kultúrájával az egész csehszlovákiai magyarság természetszerűen kötődik a magyar nemzet egészéhez, s ennek semmiképpen sem mond ellent az, hogy állampolgári mivoltában – amint ezt a lélekpróbáló történelmi helyzetekben nem egyszer bizonyította – tudatosan és öntudatosan része a Csehszlovák Köztársaság népének is. Sokan közülünk egyéni sorsukkal, gyakran családi kötelékeik révén is egybefonódtak a cseh (vagy szlovák) társadalom életével. A legutóbbi nagy történelmi fordulatot is együtt éltük meg Csehszlovákia népével, vállalva a szolidaritást, s óvakodva megbontani az egységet külön, sajátosan magyar igényeink hangoztatásával. Külön szükségletei és igényei azonban az itteni magyarságnak természetesen vannak, s amit a leáldozott kurzustól hiába remélt elérni, most, bízva a demokratizálódó rendszerben, bizalommal teheti szóvá. A kisebbségi helyzet mindig és mindenütt bizonyos hátrányokkal jár; ezek a demokratikus rendszerekben is orvoslásra szorulnak, s közös és országos érdek, hogy orvosolják is. Programunk ebben a kérdésben annak belátásán alapul, hogy ha valakinél el akarunk érni valamit, nem róla kell beszélnünk, hanem hozzá.

Nem szándékunk politizálni, semmiképpen sem valamely pártpolitika vagy tiszavirágéletű napi politika értelmében. Olyan szervezkedés példáját szeretnénk felmutatni, amely nem az elkülönülés, a szembenállás szelleméből jött létre, hanem általános emberi viszonylatban is értelmes ügyet szolgál.

Az alapszabályban említett harmadik célkitűzés egymás kölcsönös megismerése, amiben a kétfelé működő tájékoztatás szüksége is benne foglaltatik: megismerni és megismertetni a magyar-cseh kapcsolatok múltját és baráti szellemben továbbfejleszteni a jelenben és a jövőben. A múltban mindig akadtak a cseh és a magyar tudományosságnak olyan képviselői, akik törekedtek erre; s nemcsak a baráti kapcsolatokat tárva fel és népszerűsítve, hanem az árnyoldalakat sem hallgatva el. Ma még kevésbé van rá szükség, hogy a múltat feledjük, de arra sem, hogy öncélúan felhánytorgassuk: a múlt arra való, hogy okuljunk belőle, tragikus mozzanataiból és előremutató ösztönzéseiből egyaránt. E tekintetben a cseh nyelvterületen élő magyarságnak valóban sajátos a helyzete, s ez már egymagában is megokolja a területi szempontú szervezkedést. A cseh közélet és szellemiség nem kapcsolódik a magyarhoz közvetlenül, egy ezeréves történelmi együttélés jegyében. A cseh-magyar viszonyban nem tengenek túl sem a tapasztalatok, sem az előítéletek; ami a leginkább jellemzi, az a nagyfokú tájékozatlanság. Felvilágosításra, megértésre van szükség, s ez nem maradhat ki programunkból, mert így kívánja nemcsak saját jól felfogott érdekünk, hanem az egész ország népének, népeinek érdeke. Hogy ezt a feladatot elláthassuk, szót kell majd kérnünk – az induláskor még előre nem látható formában és módon – a cseh és a magyar nyelvű sajtóban egyaránt: hírt kell adnunk ide is, oda is létezésünkről és működésünkről. Törekedni fogunk arra is, hogy valamely lehetőségeinkhez mért formában rendszeres körlevelekkel tápláljuk reménybeli tagságunk érdeklődését és aktivitását. Kísérletnek korai volna, de lehetőségként felvethető, hogy idővel egy csehországi magyar nyelvű sajtóorgánum is létre jöjjön.

Őszinte és elvi alapokon nyugvó, felvilágosult és toleráns szellemű, a fogyatékosságokat nem elkendőző, de kicsinyes torzsalkodásokon felülemelkedő s azokkal saját sorainkban és azokon kívül is szembeszállni merészelő légkörben kívánunk élni. Sok szó esik mostanában Európáról, egy közös európai hazáról. Európa nemzeteit valóban vonzza egy ilyen közös haza elméje. Csehek, szlovákok, magyarok s a többi nemzetiségek e közös hazába vezető úton csak egymást megértve és becsülve haladhatnak, mert útjuk Európába Közép-Európán keresztül vezet. Ennek a gondolatnak fontos szerepet szánunk programunkban. Ma Európa és Közép-Európa nemzeteit határok szabdalják sokfelé: a térképen húzódó, a lelkekben húzódó határok a határtalan égbolt alatt, mely századunkban hovatovább az egész emberiség közös birtokává válik. Tudomásul vettük és respektáljuk a határokat, mert az adott jelen realitásából indulunk ki, de programunk jövőközpontú. Nem határokban, hanem hidakban szándékozunk gondolkozni.

A végrehajtó bizottságnak az 1994. május 7-én megtartott 3. közgyűlésen közzétett állásfoglalása az esetleges programnyilatkozat-módosító javaslatokkal kapcsolatban:

Az eredeti alapszabállyal egyidejűleg jóváhagyott programnyilatkozat – az alapszabály módosításainak értelmében – maga is módosításra szorul: elsősorban a terminológia, másodsorban némely hangsúlyok tekintetében – semmiképpen sem eredeti szellemében.

A programnyilatkozat azonban az alapszabálynak nemcsak szellemét magyarázza és részletezi, hanem a Szövetség megalakulásának indítékait és történetét is rögzíti. Ezt éppúgy nem lehet (s nem is akarjuk) meg nem történtté tenni, mint magát a történelmet. Az alapszabálytól eltérően tehát a programnyilatkozatot nem lehet helyesbíteni, csupán kiegészíteni.

Ha tehát a program a megváltozott alapszabály értelmében abból indul ki a jövőben, hogy a CSMMSZ „a magyarság egészének életébe kíván önállóan és függetlenül bekapcsolódni”, továbbra is érvényben marad, hogy kötődése két ország magyarságához sajátosabb, erősebb, mint a többi országokéhoz:
– a magyarországi magyarsághoz értelemszerűen mint a metropolis magyarságához,
– a szlovákiai magyarsághoz, minthogy zömében – különféle történelmi okok következtében – annak testéből szakadt ki s ahhoz kapcsolódik továbbra is ezernyi jelenkori és múltbeli szállal. Nem „része” immár: több is, kevesebb is annál.