| Magyarok Csehországban a 2001-es népszámlálás tükrében | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 2001 március 1-én Csehországban népszámlálást tartottak. Annak előzetes eredményei pár hónappal később nyilvánosságra kerültek, az adatok részletes feldolgozása azonban jóval tovább tartott, így a magukat magyar nemzetiségűeknek valló személyek összeszámlálása is. Erre az idei év folyamán került sor, és mi természetesen azonnal, igyekezetünk és lehetőségeink szerint részletesen ismertetjük a hozzáférhető adatokat, érdekességekt, levonható következtetéseket.
Megfogyatkoztunk. Mégpedig 26 százalékkal. Míg 1991-ben 19 932 cseh állampolgár vallotta magát magyar nemzetiségűnek, addig 2001-ben már csak 14 672 személy. A fogyás 5260 fő. Nem kevés. A csehországi magyarok — és az egész magyarság — számára ez a 2001 március 1-i csehországi népszámlálás alapvető fontosságú megállapítása, vagy ha úgy tetszik üzenete. Nemzetiségi megoszlás – országos adatok Csehország összlakossága 2001. március 1-jén 10 230 060 személy volt, míg 1991-ben 10 302 215 személy, ami azt jelenti, hogy tíz év alatt a lakosság száma 72 165-tel csökkent. A csökkenés valójában azonban még ennél is nagyobb, mert 2001-ben — 1991-től eltérően — már a lakosság közé számították az országban élő külföldi állampolgárokat is. Ezek száma 2001-ben 124 608 volt. Kettős állampolgársága 22 401 személynek volt. Sok csehországi magyarnak is van cseh és szlovák állampolgársága, részletes adatot azonban erről nem közöltek. A magyarok — tekintettel alacsony létszámukra — több részletezés esetében elvesznek a „más vagy egyéb” gyűjtőszavak alatt, s nincsenek külön kimutatva. A lakosság nemzetiségi megoszlása 2001. március 1-jén a következő volt:
A magyarok között 7711 férfi és 6961 nő volt. Más adatokat, például életkor, műveltség stb. a magyarokkal kapcsolatban az eddig nyilvánosságra hozott kimutatásokból megállapítani nem lehetett. Az 1991-es adatokhoz képest csak a csehek száma emelkedett mintegy 10 százalékkal, az összes itteni hagyományos nemzetiség tagjainak száma jelentősen csökkent. A sziléziaiké és a morváké 75, illetve 73, a romáké 65, a szlovákoké 42, a magyaroké 26, németeké 21, a lengyeleké 14 százalékkal. Kivételt képeznek természetesen elsősorban a vietnamiak, ukránok és az oroszok, akik az utóbbi években telepedtek le Csehországban. A csökkenés okai különbözőek. Az 1991-es morváknál és sziléziaiaknál egyértelmű, hogy azok nagy része 2001-ben ismét csehnek vallotta magát. Az elmúlt évtizedben lezajlott a morva-kérdés vitája, s eldőlt a cseh nemzetiség javára. A morva pártok is eltűntek a történelem süllyesztőjében, illetve jelentéktelen tömörülésekké váltak. A morvaságot és a sziléziaiságot ismét inkább regionális hovatartozásnak, s nem pedig nemzetiségnek fogja fel az érintettek többsége. A romák bizonytalan önmeghatározása közismert, de a magukat szlováknak valló személyek számának nagyarányú csökkenése nem várt eredmény. Szociológusok ezt azzal magyarázzák, hogy a szlovákok számára a legkevésbé idegen a cseh környezet, ezért az önkéntes asszimiláció számukra sokkal természetesebb, mint más nemzetiségűek számára. Ami a magyarokat illeti, egy alapvető magyarázat kínálkozik: nincs utánpótlás. Egyrészt a szövetségi Csehszlovákia kettéválása után a tapasztalatok szerint csökkent azon szlovákiai magyarok száma, akik tartósan Csehországban telepednének le. Ne feledjük: a mai csehországi magyarok abszolút többsége Szlovákiában született. Másrészt a magyarok döntő része Csehországban nemzetiségileg vegyes házasságban él, amelyekben a gyerekek magyar nemzetisége olyan ritka, mint a fehér holló. Rendkívül fájó tény, hogy több magyar gyermekeit még „konyhai szinten” sem tanította, tanítja meg magyarul, nem beszél velük magyarul, hogy a nemzeti öntudatról már szó se essen. Ugyancsak látni kell, hogy a magyarok nagyon szétszórtan élnek, nincs lehetőség iskolára, anyanyelvű templomra, mindennapi magyar szóra, s a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége is csak néhány helyen működik. Hogy ilyen esetben milyen jövő előtt állnak az itteni magyarok, azt, úgy hiszem nem kell különösen taglalni. Figyelemreméltó, hogy nagyon megnőtt a „más”, ismeretlen, kétnemzetiségű” kategóriákba került egyének száma. Az okok még elemzésre várnak. Sajtóban elhangzott vélemények szerint ez a kisebbségek nemzetiségi elbizonytalankodásának jele. Kerületek
Tekintettel arra, hogy az elmúlt évtizedben megváltozott az ország területi felosztása, kerületi szinten nehéz pontosan összehasonlítani az 1991-es és a 2001-es adatokat. Két kerületben (Morvasziléziai, Ústecky) a magyarok száma meghaladja a kétezret, míg háromban (Prága, Közép-csehországi, Karlovy Vary-i) a másfél ezret. A legtöbb magyar – 3525 – Prágában és környékén él, hiszen a Közép-csehországi kerület a cseh főváros körüli területet öleli fel. Ez az összes csehországi magyar 24 százaléka. Járások Száznál több magyar a következő járásokban él: Prága (az egyes városrészek járási statútumúak)
Közép-csehországi Kerület
Dél-csehországi Kerület
Pilzeni Kerület
Karlovy Vary-i Kerület
Ústí nad Labem-i Kerület
Libereci Kerület
Hradec Králové-i Kerület
Pardubicei Kerület
Dél-morvaországi Kerület
Olmützi Kerület
Morvasziléziai Kerület
Két kerületben – Vysočina és Zlín – egyetlen olyan járás sincs, ahol a magyarok száma meghaladná a százat. Ugyanakkor a Karvinái járás az egyetlen olyan, ahol több mint ezer magyar él. Négy járásban pedig a magyarok száma 500 és 1000 között mozog. Települések Az augusztusi árvízkor megsérült a Központi Statisztikai Hivatal székhelye, ami egy időre lehetetlenné teszi s népszámlálási adatok további kutatását. Nekem is sajnos a csehországi települések mintegy felét sikerült csak átnéznem, amikor az adatbank használhatatlanná vált. Ebben a fejezetben szerettem volna kimutatni azokat a falvakat, amelyekben a magyarok száma meghaladja a százat, vagy pedig viszonylagosan, százalékban jelentős. Az eddig átnézett anyagból kiderült, hogy valószínűleg egyetlen olyan falu sincs Csehországban, ahol a magyarok száma meghaladná a százat, tehát ahol valamiféle komolyabb közösséget alkothatnának. Azért csak a falvakra szorítkozom, mert a városokban, azok lakosságához mérve, a száz személy elveszik. A településekre vonatkozó adatokat ezért csak később tudjuk közreadni. Szintén később adom közre azokat a településeket – városokat és falvakat – ahol szám szerint a legtöbb magyar él. Most inkább csak érdekességként néhány falu, ahol a magyarok száma „viszonylagosan” magas:
Anyanyelv Sajnálatos, hogy ami az anyanyelvet illeti, a magyarok az egyéb rovatban vannak elrejtve a nem túl magas számuk miatt, így országos szinten pontosan lehetetlen összevetni, hogy mennyiben egyezik, illetve különbözik az anyanyelv és a nemzetiség. A kérdést megvitattam a statisztikai hivatal szakértőivel és Jiřina Růžková igazgatónővel, s végül arra jutottunk, hogy a csehországi magyar anyanyelvűek száma szakmai becslések és számítások alapján mintegy 16-18 ezerre tehető, ami 1500-3500-zal több, mint a magukat magyar nemzetiségűeknek valló személyek száma. A nagyobb számú nemzetiségeknél az anyanyelvi adat is rendelkezésre áll. Anyanyelv alapján a szlovákok száma nyolc, a németeké 5,7 százalékkal magasabb, míg a lengyeleké érdekes módon 2,4 százalékkal alacsonyabb, mint a nemzetiségi adat. Ugyanakkor a statisztikai hivatal központjában azt állították, hogy a következő hónapokban fokozatosan megjelenő kerületi, járási és helyi kimutatásokban várhatóan ez az adat is szerepelni fog, tehát mégis lehetséges lesz a maitól pontosabb összevetés. Két anyanyelvet a népszámláláskor 49 409 személy jelölt meg. |