Esterházy Jánosnak, a felvidéki magyarság egykori vezető politikusának személyisége előtt hajtottak fejet június 12-én a közép-morvaországi Mírovban csehországi és szlovákiai magyarok, illetve a csehországi lengyelek képviselői.
Az idén 24. alkalommal megtartott megemlékezést a Cseh- és
Morvaországi Magyarok Szövetségének (CSMMSZ) Rákóczi Anna által vezetett ostravai helyi egyesülete, valamint Mírov település önkormányzata közösen rendezték.
Tekintettel a koronavírus-járvány okozta helyzetre a korábbi években két helyszínen – Olmützben és Mírovban – lezajló emlékünnepség az idén csak az egykori mírovi Rabtemetőre korlátozódott. A szervezők betartották a járvány elleni óvintézkedéseket, és minden szervezetet csak néhány személy képviselt.
Ezúttal elmaradt a katolikus szentmise, amelyre a múltban hagyományosan megemlékezés első felében, az olmützi Szent Vencel-katedrálisban került sor.
Balga Zoltán, a prágai magyar plébánia vezetője az idén Esterházy Jánosnak a Rabtemetőben álló jelképes síremléke előtt imádkozott a résztvevőkkel a mírovi börtönben elhunyt gróf boldoggá avatási perének sikeréért. A plébános arra is emlékeztette a résztvevőket, hogy az idén Esterházy év van.
Az egykori Rabtemetőben lezajlott megemlékezésen a csehországi és a szlovákiai magyar szervezetek, valamint a prágai magyar nagykövetség képviselői koszorúkat és virágokat helyeztek el Esterházy jelképes síremlékénél. Szintén koszorúzott az ostravai lengyel konzul, valamint a csehországi lengyelek képviselője is.
A megemlékezésen megjelent Boros Miklós, Magyarország prágai nagykövete és Lubomír Pejchal, Mírov polgármestere is, aki virágcsokrot helyezett el az emlékhelyen, Az ő érdeme, hogy a Rabtemetőt ezúttal is méltó módon rendbe tették a megemlékezésre.
Esterházy János a két világháború közötti időszakban, majd a
második világháború idején küzdött a szlovákiai magyarok
megmaradásáért és jogaiért. A második világháborúban, az akkori
fasiszta szlovák állam törvényhozásában – a szlovák parlament
egyetlen magyar képviselőjeként – nem szavazta meg a zsidók
deportálását elrendelő törvénytervezetet.
A második világháború után letartóztatták, majd a csehszlovák
hatóságok átadták a szovjet titkosszolgálatnak. A Szovjetunióban
koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték, és egy
szibériai táborba küldték.
A szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben távollétében halálra ítélte,
a vád szerint a fasizmussal való együttműködésért. A szovjet
hatóságok 1949-ben kiadták Csehszlovákiának. Halálos ítéletét elnöki kegyelemmel életfogytiglani börtönre változtatták. Az 1955-ös általános amnesztia során büntetését 25 évre csökkentették, de ebbe nem számították bele a szovjet fogságban töltött időt.
A súlyosan beteg Esterházy a mírovi várbörtönben halt meg 1957. március 8-án. Mivel 2007 őszéig nem volt ismert, hol temették el, illetve hogy hová kerültek hamvai, a csehországi magyarok 1998-ban magyarországi segítséggel jelképes síremléket állítottak neki a
helyi Rabtemetőben.
Cseh történészek – az Esterházy-család kérésének eleget téve –
később kiderítették, hogy Esterházy János urnája a prágai Motol
köztemető közös sírjában található. Neve 2011 őszén felkerült a
motoli emlékműre.
(kjz)
